A mi kis(s) ügyünk

Valami bűzlik. Pedig nem is vagyunk Dániában. Valamit takargatnak előlünk. Elterelik a figyelmünket. Kiss László ügye mindent felkavar, hogy a zavaros mélyét senki se bolygathassa. Máskülönben miért kellett előhalászni valamit, ami ötvenöt éve lapul? És pont most. Fél évszázadon keresztül senkinek nem jutott eszébe. Holott nem volt titkosítva, sokan tudtak róla, ám eddig senkit sem zavart.

Történt akkor egy nemi erőszak, bűncselekmény, ami – a jelek szerint – éppúgy nem évül el soha, mint a háborús bűncselekmény vagy a népirtás. Akkor se, ha az elkövetőt megbüntették, lecsukták. Le is ült valamennyit, csakhogy ez a valamennyi nem mindenkit elégít ki. Ez érthető, hiszen mindig akad valaki, aki kevesli azt, amit mások sokallnak.  Amit mégsem értek, hogy miért pont most? Miért nem húsz vagy harminc évvel korábban?

Ráadásul ennek az ügynek még nincs vége. Valaki követ dobott az uszodák vizébe, és most hullámzik a víz. Ott van ugyebár az Aczél. Nem a György, aki tiltott, tűrt és támogatott, hanem az a másik, az Endre, akit eddig támogatott a Népszabadság, aztán már nem tűrte, végül eltiltotta. Olyan ember ne irkáljon a legnagyobb példányszámú napilapba, aki szerint egy fiatal lány szeretett kefélni. Aczél (nem a György) állítja, ez elsősorban a szülőknek nem tetszett. A szülők már csak ilyenek, nem örülnek, ha a lányuk kefél. Fiúk esetében ez nem okoz gondot a szülőknek. Egy élspotoló Aczélnak küldött e-mailben azt írta: végigkeféltük az egész uszodát. Nyilván fiú volt, szüleit ez nem érdekelte. Fiatal, gondolhatták, s aki fiatalon nem szeret kefélni, azzal valami baj van. Más dolog, ha valaki nem akar.

Lehet, hogy az illető úszóhölgy akkor éppen nem akart, noha még ez sem bizonyított egyértelműen. Az áldozat már – úgy tudom – halott, legfeljebb egy szeánszon tudna nyilatkozni. Így aztán koronatanú nincs, korona sincs, csak gyanú.

Van viszont off-shore botrány, ami az érintetteken kívül (igaz, belőlük jó sok van) szinte senkit sem érdekel. Csak az, ami az uszodában történt ötvenöt éve. Ez pedig tanulság lehet a fiatalok számára. Ne higgyék, hogy vétkeikre sűrű fátylat fog borítani az idő. S még, ha megteszi is, akad majd valaki, aki lerántja a leplet. Akkor, amikor valami mást kell eltakarni.

És a magyar ember akkor is egy szaftosabb botrányt fog szimatolni a kipattanó skandalum mögött. Minket nem lehet palira venni. Pontosan tudjuk, hogy az uszodákban sem csak a víz felszínén zajlik az élet, a jelentős események a mélyben kavarognak. De azokat csak akkor fogjuk látni, ha kitisztulnak a zavaros vizű medencék.