Loading...
Ön most itt van:  Home  >  Homo Criticus  >  Filmekről  >  Aktuális téma

Mignonok és minyonok

Szerző:    /  2015-09-28  /  

minions600Édesszájú filmkedvelők már a címnél behozhatatlan előnyt szereztek, tudásilag. Kezdetben ugye vala a mignon (sőt még előtte a kugler – József Attila szegény kisgyermekes vágyálmában örök emléket állítván eme édességnek), ami egy klasszikus cukrászatilag kitalált sütemény. Azt nem mondhatom, hogy már a régi görögök is, pedig rájuk olyan jól lehet hivatkozni, de most nem. A franciákra ippeg lehetne, elnevezésileg, mert a mignon jelentése apró, pici, sőt picike, meg aranyos is. Egy falatnyi. Régen nagyon divatos volt, az 1920-as évektől kezdve, de virágkorát a  60-as években élte. A jó bizonyítványért a gyerekeket elvitték a cukiba, ahol csokis, puncsos és citromos mignonok kínálták magukat. Volt, aki kettőt kapott. Kicsit túl édes, kicsit gejl volt, de népszerű, és főleg olcsó. Végleg sose tűnt el, csak olyan hullámzóan hol volt, hol meg nem.

És ebben az évben megjelentek és taroltak a mozikban is a minyonok. A film persze amerikai, persze animációs és persze családi. Ez utóbbin lehetne vitatkozni, de mint annyi máson, ezen se érdemes. A minyonok amúgy kicsik, sárgák, és van köztük egy-meg kétszemű. Tök egyformának tűnnek ettől az apróságtól eltekintve, de azért egyéniségek. Piszok sokan léteztek már jóval az emberiség megjelente előtt. Aztán ahogy telt múlt az idő, egyetlen életcéljukért  léteztek, hogy szolgálják a gonoszokat. Nahát! Hogy mik vannak! Persze csak filmeken. Animációsokon. Amúgy nem. Úgyhogy ha valaki bármely hasonlóságot fedez fel a minyonok élete és a mai politikai helyzet között, az gondolkozzon el, lehet, hogy pusztán asszociációs válságba került.  Szóval ezek a kis izék nagy örömmel álltak az emberi érzésektől távol állók rendelkezésére, de sajna ezek folyton-folyvást elhunyódtak. Ki így, ki úgy. Drakulának például a kis mikroorganizmusok boldog születésnapot akartak kívánni, és sarkig tárták az ablakot. Napfény be ezerrel, Drakulának meg vége. Ennyi. Szóval hullottak a gonosz gazdák, mint sarló alatt a fű – amúgy költőileg –, és már nem volt kit szolgálni, ezért depisek lettek a minyonok. Cefetül – ez olyan, mintha azt írtam volna, hogy nagyon. Úgyhogy be kellett nékik járni a világot, hogy találjanak valakit, aki megfelel a kritériumoknak. Keresgélésüket siker koronázta, megtalálták a főfőgonoszt, aki történetesen nő. Már kezdtem aggódni emancipáltságilag, mert eddig a pillanatig a filmen csak férfiak gonoszkodtak Ezek után viszont a hölgy apait-anyait beleadva bizonyította, hogy a női nem ezen a téren se alávalóbb a férfiaknál. Illetve alávalóbb.  Az első minyonos film/aztán meg a többi/ persze csak a kezdet volt, az első hullám a gazdasági-társadalmi élet viharos tengerén. Ettől kezdve nem volt megállás: megjelentek az édibédi puha plüss kabala minyonok, kifestők, arc-és testképükkel díszített ruhácskák, pólók, pénz/mobil/és tolltartók, iskolatáskák, hátizsákok – a felsorolás a teljesség igénye nélkül készült. Kézműves foglalkozásoson WC papír gurigákból készítenek ilyen figurákat azok, akik kreatívak. Olcsó és ronda, úgyhogy a célnak pont megfelel.

Egy kis település határában bálákból készített három élethű minyon kelleti magát az út szélén. Mindig sok autó áll meg, hogy a visító/örömködő gyerekeket lefotózzák a magyar specialitású bálaminyonok mellett. Nincs szégyenkezni valónk. Mi, magyarok is letettük névjegyünket a minyonok asztalára. Ezt kéne reklámozni, hátha akkor sok mindent megbocsájtana nekünk a világ. Mert követünk el hibákat, nem is tagadjuk, de ezen a téren ott vagyunk a fősodorban.

És még a gonoszokat se keressük, mint a kis cuki minyonok.

 

Tudnivalók a szerzőről

A Regénytár 2014-es jubileumi novellapályázatának első helyezettje.