Na de mit esznek az örmények?

2015.04.20.
Olvasták: 744

A címbeli kérdés nem provokatív, pláne nem lenéző/sértő, és végképp nem politikai – bár a politika és a gasztronómia egy ponton metszi egymást, s ez a fehér abrosz -, de nem is költői. Ez utóbbi hogy is lehetne, hisz ha beírjuk a témát és rákattintunk a mindentudó netre, cirka 55.800 infót dob ki az örmények étkezési történetéről/kultúrájáról/receptjeiről meg ezzel kapcsolatban mindenről, mi szem szájnak ingere.

Az evés amúgy hálás téma. Mindenkit érdekel valamilyen szinten, hogy máshol és mások mennyit/mit és hogyan? ( és miből?)

Ma már ír könyvet/cikket, főz egyenes adásban spontán vagy felvételről sokszor elpróbálva, egyedül vagy csoportosan, konyhában vagy a szabad ég alatt mindenféle művész, sportoló, politikus/ és vagy neje, meg természetesen kedvelt/kevésbé kedvelt/sajtópör azért ne legyen! celebjeink, akiknek ugyan néha megpróbáltatás a fakanál felismerése is, de fog ez menni. Van, aki már 6 évesen kókuszolajjal készítette a borsodót a família nagy megelégedésére, de van, aki csak élete alkonyán jött rá, hogy ő egy gasztrozseni.

A szakácskönyvekről – lépésről-lépésre/ el se lehet rontani/amatőr, haladóknak/nagyon haladóknak / profi, ételfotóktól nyálad csordul – most ne, az külön téma.

Egy cikkben nemrég azt írták – bár nem támasztották alá semmilyen tudományos vagy áltudományos módon se, de biztos csak olyan amatőr olvasóknak szánták -, hogy a legegészségtelenebbül az örmények esznek. Elolvastam az eszmefuttatást keresztül-kasul, elejétől végéig, némán értőn és hangosan, de nem tudtam meg belőle, hogyan és miként, mely étek örvén juthattak az örmények ehhez a kétes dicsőséghez?

Második helyezett a képzeletbeli dobogón /szívem azért bedübbent egy cseppet/ mi, magyarok állunk, mégpedig a gulyásleves okán. Nem értem ugyan, mit véthetett szegény nemzeti eledelünk, mert kapásból több tucatnyit tudnék alapjáraton felsorolni, ami jóval egészségtelenebb, mégis százezrek nyomják le a torkukon nap mint nap élvezettel vagy kényszer-muszájból, vagy mert éhesek. De pont a gulyás (gulasch), ahogy régen hirdették, és ha mást nem is, de /Puskás Öcsi bácsin kívül/ a csikóst-gulyást a világ turista részlege biztos ismerte? Így múlik el a világ – és a gulyásleves – dicsősége.

A 3. hely – a bronz is szépen csillog – a belgáké. Őket a csoki és a gofri mértéktelen fogyasztása miatt marasztalták el a szigorú ítészek. /Bár nem vagyok biztos benne, hogy ez a két élvezeti cikk belefér-e az „étel” kategóriába, annyiban igen, hogy csillapítja az éhséget, méghozzá kellemetes módon, hát fogadjuk el./

De még mindig nem tudtam, hogy mi van az örményekkel ez ügyben.

Ezért átrágtam magam – képletesen és virtuálisan – temérdek információn /tudom ajánlani, remek időtöltés, olvasmánynak is hihetetlenül étvágygerjesztő, utána biztos kifosztjuk a hűtőt/, és arra a következtetésre jutottam (szubjektív!), hogy csak egyetlen dolog az, ami miatt épp ők az elsők.

És ez a kenyér. Mert szeretik. Nagyon szeretik. Nagyon eszik. A kenyeret is kenyérrel. És ez egészségtelen.

Amúgy legegészségesebben – ha hozzá jutnak – Csádban és Sierra Leonéban esznek. Magvakat és gabonát.

De miből sütik az örmények a kenyeret?

Salánki Anikó

A Regénytár 2014-es jubileumi novellapályázatának első helyezettje.

Ne hagyja ki ezt sem: