Az a bizonyos második

2014.10.13.
Olvasták: 828

mad_Sc_lNem írom le a nevét, noha ő nem szégyellné magát, sőt talán még dicsekedne, amint azt nekem is tette. Érthető, sok pénzére legyen büszke az ember. Főleg, ha értelmesen használja fel. Mint ahogy azt szeretné megtenni, s talán meg is teszi, mert nem ismer lehetetlent. Na jó, nevezzük Nagykanosnak. Már csak azért is, mert az. Imádja meghódítani a nőket. Van is neki sok barátnője, akiket alkalomszerűen válogat. Nem mindegyikkel mutatkozik a nyilvánosság előtt, ámbár restellni való csúnya nincs közöttük, viszont gyakran és számtalanszor mesél róluk.

És nagyon sok nő van, aki szereti. Nem is annyira őt magát, hiszen pénze nélkül csupán egy jelentéktelen pasas, úgy elveszne a tömegben, hogy az Interpol sem találná meg soha, mint inkább az általa fizetett italokat, a tőle kapott drága ajándékokat, s persze mindkét luxuskocsiját, amelyekkel szállítja cicababáit.

Nagykanos amúgy telhetetlen, legszívesebben három-négy nőt fektetne egyszerre az ágyába. Elférnének mellette, mivel rendelésre csináltatott szobányi ágya van, kiválóan alkalmas mindenféle hancurozásra.

Nagykanos legnagyobb bánata elfuserált testi adottságából fakad. Egy idő után ugyanis elfárad. Nem agyilag, mert úgy már régen kimerült, hanem… hogy is mondjam?, szóval az a baj, hogy egy bizonyos testrésze használat után idővel, s olykor még idő előtt is lankadni kezd. Nem is érti, miért ajándékozta meg a jóisten olyan himbilimbivel, amelyikbe nem épített be elnyűhetetlen motort.

Most azonban olyan hírt hallott, ami felvillanyozta olyannyira, hogy nálam ki is verte a biztosítékot. A felgerjesztett örömtől hadarva újságolta, hogy amerikai kutatók laborban növesztett péniszeket akarnak emberekbe ültetni. Nyulakon végzett kísérleteik azt bizonyítják, hogy az eljárás megvalósítható. Nagykanosnak csak úgy csillogott a szeme a leírhatatlan boldogságtól. Képzeljem el, mondta, a lábaim közé beültetnek egy másikat, s akkor a kettőt felváltva használhatnám.

Megpróbáltam elmagyarázni neki, ez a dolog nem így működik, csakhogy azonnal lehurrogott. Úgy működik, ahogy akarom, jelentette ki magabiztosan, ha egyszer már kidolgozták az eljárást, akkor a többi már csak pénz kérdése. Az meg annyi van, mint a pelyva. Annak sincs jelentősége, hogy az Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság (FDA) még nem engedélyezte az embereken való tesztelést.

Mit gondolsz, kérdezte erősen lekezelő hangsúllyal, Amerikában nincsenek kiskapuk? Azokhoz meg a zsebemben lapul a kulcs. A sok zsózsó. Mert ez az igazi bűvös szó, nem a szézám tárulj. Különben is, én nem engedélyezésre várok, hanem arra második használható hímvesszőre. De meglesz, meglásd.

Mit fűzhetnék még ehhez? Adja meg neki a sors, ha már csak ez hiányzik az életéből.

Bányai Tamás

2017-ben bekövetkezett haláláig az Irodalmi Élet oszlopos szerzője volt. Társhonlapunk, a Regénytár közösségi díjat nevezett el róla.

Ne hagyja ki ezt sem: