A sims univerzumban a helyzet változatlan

2014.09.22.
Olvasták: 678

sims4

Negyedik felvonásához érkezett a sims nevű szappanopera, ami csupán azért nem tagolódik évadokra, mert egy-egy részt több évig is műsoron tart a sorozatot fejőstehén üzemmódban működtető Electronic Arts. Ha nem izgat bennünket az, hogy a Sims darabok mögé milyen üzleti stratégia épül, és hogy ezt milyen mértékben hatja át az a sokaknak unszimpatikus kufárszellem, ami a monopolhelyzetben lévő cikkek gyártóját-forgalmazóját világszerte jellemzi, akkor a fanyalgást félretéve el kell ismernünk, hogy a jelenkori, túlnyomórészt lövöldözésre és kaszabolásra épülő játékkínálatban a sims mégiscsak egy üde színfolt. Erőszaknak, durvaságnak nyoma sincs benne, és ha nem volna kicsit túlzottan amerikai stílusú, még azt is rámondhatnánk, hogy a fiataloknak egyfajta gyakorlatozó terepük lehet az igazi élethez, és annak minden buktatójához. Már csak emiatt is, az új sims részek megjelenése mindig világesemény, és bár azzal, hogy a sorozat a negyedik verziójánál tart, több játék is dicsekedhet, nehezen kétségbevonható tény, hogy ekkora felhajtás, mint a sims körül, egyik darabnál sincsen.

A negyedik epizódra az EA-nál már több éve készítgetik a nagyérdeműt, ügyesen adagolva a kíváncsiság izzásban tartásához szükséges fejlesztői információkat. Az például elég hamar kiderült, hogy a 4. rész az érzelmekre fog fókuszálni, mert virtuális emberkéink mindennapjait nemcsak az igényeik és a vágyaik, hanem az emócióik is jelentősen befolyásolják. Sok rajongó arra is felkapta a fejét, hogy az építkezés – a sims világ egyik legcsábítóbb eleme – sokkal több szabadságot biztosít majd a lakóhelyek kialakításában, mint eddig, nem beszélve a karakterkészítés minden korábbinál rugalmasabb és egyszerűbb módjáról.

Az óvatos duhajok a korábbi tapasztalatokon okulva azt azért sejthették, hogy ilyen ígéretekkel már korábban is tele volt a padlás, és a promócióban csábítónak tűnő lehetőségek a játékban vagy nem valósultak meg abban a formában, ahogy azokat várni lehetett, vagy ha mégis, nem tettek hozzá semmit a játék menetéhez. Az előző, 3 részben például a szabadon bekóborolható virtuális világ ára az lett, hogy a karakteranimáció durván leegyszerűsödött. Mondjuk ki nyíltan: a sims figurák csúnyák lettek, sokszor csak elnagyoltan, jelzés szerűen végezték azokat a rutinműveleteket, amelyeket a 2-ben még egy rajzfilm részletességével láthattunk tőlük. Ez a tendencia a 4. simsben sem változott, sőt, az a faramuci helyzet állt elő, hogy bár a figurákat valóban minden korábbinál szabadabban formázhatjuk, a végeredmény mégsem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Aki kételkedik ebben, próbálja meg legyártani ebben a laborban a saját virtuális alteregóját: hamar rá fog jönni, hogy hiába az egértologatással formázható arc- és testhálózat, az eredmény hosszas kínlódás után sem az lesz, amire vágyik.

A játékmenet nem sokat változott: a figuránk életvitelét továbbra is a napi szükségletek alakítják, ami azt jelenti, hogy ritmusos gyakorisággal kell velük ingázni a hálószoba, a konyha és a fürdőszoba között. Ezek a rutintevékenységek még mindig annyira időigényesek, hogy órákat rabolnak el a figuránk életéből. Egy pisilés a hozzátartozó kézmosással nagyjából fél óra, a reggelikészítés kajálással pedig testvérek között is megvan vagy hatvan perc. Érdekes, ugyanakkor abszurd, hogy az ún. gyorskaják sem hoznak megtakarítást, mert egy pohár tej elszopogatása is belekerül egy egész órába, hacsak nem pöccintünk rá a figuránkra, hogy hagyja már abba.

Az érzelmek valóban megjelentek, és becsatlakoznak ebbe az állandó egyensúlyi kényszert teremtő sok ismeretlenes egyenletbe, de nem emelik magasabb szintre a játékélményt. A motiváció a 4-es darabban is ugyanaz, mint az elsőben volt: a figuránkat fiziológiai és társadalmi szinten folyamatosan a topon kell tartanunk, miközben fejlesztenünk kell őt minden területen. Ennek részleteit csupán azért nem ismertetem, mert aki találkozott már ezzel a játékkal, úgyis tudja, miként működik mindez a virtuális valóságban, aki pedig ahhoz a szűk réteghez tartozik, aki sem a gyerekei, sem a saját tapasztalatai alapján nem tudja, mi a búbánatról van szó, úgysem értene meg belőle semmit.

Mivel ez az írás nem a sims 4 mélyreható elemzése, hanem csak néhány észrevétel, ami nagyjából 2 órányi próbálgatás után alakult ki, talán érthető, hogy nem lelkesedem túlságosan ezért a játékért. Hiába ugrott egy teljes verziószámot a sims gépezet, a játszhatósági élménye gyatrább, mint az előzőben volt. Mindehhez az is hozzáteszi a maga adagját, hogy az újítások jelentős része csupán idegesítő bonyolításnak tűnik. A 3 folytatásban kapott korlátlan tájbarangolás lehetősége itt elveszett, a figurák kifejezetten rondák, a mozgás-animációkból pedig hiányzik az a rengeteg finomság és humor, amely a mindmáig legsikeresebb 2-es sims világot jellemezte.

Mindezt összegezve elmondható, hogy az Electronic Arts ugyan ismét hozzátett valamit a sims univerzumhoz, de a megújítás korántsem sikerült úgy és annyira, ahogy és amennyire azt a sorozat rajongói elvárták. A játék egyébként telis-tele van durva grafikai hibákkal, és bár ezek gyaníthatóan a javító csomagokkal szép lassan eltűnnek, és a bizonyos hogy a menetrend szerint érkező kiegészítő pakkok majd apránként telerakják ezt a most még kopár és fantáziátlan virtuális világot mindenféle csicsás haszontalansággal, az már most, az első benyomás szintjén is megállapítható, hogy a sims 4 összességében csalódás. Két óra hossza játékidő elég ahhoz, hogy erre bárki rájöjjön, és megunja az egészet. A hardcore rajongók biztosan más véleményen vannak erről, de talán még ők is a régi, jól bevált 2-es és 3-as verziót tolják a gépeiken.

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: