Végére a vébére

2014.07.09.
Olvasták: 665

urfoci_i

Na, ez már döfi! Ezért már érdemes labdába rúgni. Hogy miről beszélek? Hát arról, hogy az XCOR Aerospace nevű cég felajánlotta a holland válogatottnak: ha megnyerik a vébét, az egész csapatot, edzővel, gyúróval együtt felröpítik a világűrba. Igaz, hogy ettől még Messire vannak, de azért ez nem semmi. Százhárom kilométer magasból még a föld is úgy néz ki, akár egy futball-labda, csak éppen belerúgni nem könnyű. Attól még odafent megtudhatják, milyen lehet a súlytalanság állapotában focizni. A magyar válogatott már ismeri ezt az érzést. Éppen ezért őket nem fel, hanem le akarják vinni. Egy bányába.

Az ötlet egyébként nem újkeletű, csupán az eredeti fordítottja. Annak idején, 1961-ben pontosan, a szovjet pártvezetés felajánlotta Gagarinnak, ha sértetlenül visszatér a kozmoszból, tiszteletbeli csatár lehet a Krasznaja A.K. Ármija csapatában. A fáma szerint a fellövés előtt, még Moszkvában, az első űrhajós emiatt nagyon izgatott volt, barátai azzal nyugtatták, baj nem jöhet, csak Bajkonur. Mint tudjuk, Jurij szerencsésen földet ért, akár csak egy labda, amelyet nem a nézők közé rúgtak.

Előre nem lehet tudni, mennyire izgul majd a németalföldi válogatott a fellövés pillanatában, annyi azért már most megállapítható, ha erre tényleg sor kerül, az emberiség eldicsekedhet néhány bolygó hollandival. Még az is előfordulhat, hogy megmérkőznek a marslakókkal, s győzelem esetén övék lesz az első Intergalaxis kupa.

Aztán hallottam egy horvát (ha nem tévedek) kiscsapat felajánlásáról is, miszerint Suarez, hogy ne legyen edzéshiánya, náluk focizhatna négy hónapos eltiltása alatt. S ezért még fizetnének is neki, persze valamivel kevesebbet, mint a Liverpoolnál. Úgy tudom, az uruguayi csatár fontolóra vette az ajánlatot, csak akkor lépett vissza, amikor megtudta, az első ellenfél egy román csapat lenne, középhátvéd posztján Draculával. Suarezt elriasztotta, hogy egy nála is jobban harapó játékossal kell szembenéznie.

Így végül a Fradi sem maradt le az ajánlattételről, s én a zöld-fehérek vezetősége helyében nem is halogatnám a dolgot. Lehet, hogy a távozó Leonardót nem helyettesítené, de kifüggeszthetnének egy „vigyázat, harapós csatár!” feliratú táblát az új stadion bejárata fölé, amivel elriaszthatnák az ugyancsak vérmes ultra renitenskedőket. Ráadásul lenne egy olyan játékosuk, akitől a Dózsa úgyanúgy tartana, mint a csapat névadója a tüzes tróntól. S legfeljebb csak nyugtatólag mutogathatnának rá: a harapós Bodri az, nem Rodriguez, a Hámesz.

Utoljára mindössze annyit, sajnálom, hogy egy héten belül véget ér a vébé. Még jobban, hogy magyar részvétel nélkül zajlott le. Azért akad valami biztató is. Egy terhes anya mondta: már rugdal a gyerek. Ő még csak érzi, de mi majd húsz év múlva láthatjuk azt a gyereket rugdalni. És akkor talán…

Bányai Tamás

2017-ben bekövetkezett haláláig az Irodalmi Élet oszlopos szerzője volt. Társhonlapunk, a Regénytár közösségi díjat nevezett el róla.

Ne hagyja ki ezt sem: