Loading...
Ön most itt van:  Home  >  Homo Criticus  >  Könyvekről  >  Aktuális téma

A világirodalom legszebb elbeszélései

Szerző:    /  2014-02-10  /  

A könyveket azért gyűjtjük, mert abban reménykedünk, hogy egyszer, életünk valamelyik ráérősebb időszakában levehetjük őket a polcról és beléjük temetkezhetünk. Legalábbis régebben, amikor a könyv még aprópénzbe került, ez volt a szokás. Amiről tehát most beszélek, az egy ősrégi, privát történet, és mint ilyen, lehet, hogy nem is tipikus.

A múltkor véletlenül a kezembe akadt az Európa Könyvkiadó 1977-ben kiadott A világirodalom legszebb elbeszélései az ókortól a XX. századig című trilógiájának harmadik darabja (szerkesztette Domokos János, az I-III kötet ára 112 Ft). Úgy rémlik, a kiadás évében vettem meg, de mert akkoriban a fénykorát élő Jugoszlávia lakója voltam, és a dinárhoz képest játékpénznek tűnő forinttal bőségesen el voltam látva, föl sem fogtam, milyen jelentős összegért. Ez volt az a bizonyos aranykor, amelyben kocsiderékszám hoztuk haza Szegedről a könyveket, és építettünk a hétről-hétre, hónapról-hónapra gyarapodó magánkönyvtárainkat.

A világirodalom legszebb elbeszélései ettől a pillanattól, vagyis bő harmincöt éve egyfajta folt a lelkiismeretemen, mert bár kezdettől fogva nagyon érdekelt, valahogy úgy hozta az élet, hogy mindig elodáztam az olvasását. Végül úgy került ismét a kezembe – ráadásul nem is az első, hanem rögtön a harmadik kötete –, hogy már megbarnultak a lapjai. Pontosan nem tudnám megmondani, miért vettem elő, de ha már egyszer belekezdtem azért sem hagyhattam abba, mert újabb 35 évet sem ez a könyv sem én nem húzunk ki.

Egy hagyományos könyvismertetőben most végig kéne venni a gyűjtemény novelláit, és néhány mondatban megmagyarázni, melyik mitől különleges, de azt hiszem, ez senkit nem érdekelne, mert a klasszikus darabokat a téma iránt érdeklődők valahol másutt már biztosan olvasták, a kevésbé ismert művek tartalmi ismertetésének pedig semmi értelme. A kötet egészét általánosságban vizsgálva olyan kép alakul ki, hogy a szerkesztő egyfajta sötét színszűrőn keresztül nézelődött. Humornak, könnyedségnek, de még csak az élet idilli szépségét bemutató írásnak híre hamva sincsen. Valahol ez érthető is, mert a hetvenes években a régi megcsökevényesedett világot a szocialista táboron belül – kevés kivételtől eltekintve – ezzel a színpalettával ábrázolták az írók.

De ne legyen félreértés, a kötetbe sorolt novellák ettől még nagyon is érdekesek. Nem mindegyik remekmű, de egyiken sem kell kínlódva átrágni magunkat. Gyakori téma a háború vagy valamilyen válság, amely többnyire a fennálló társadalmi rend visszásságainak következménye. Számomra a legkellemesebb meglepetést Krleza, Asturias, D.H. Lawrence, Sztanev, Lundkvist, Kafka és Hicsiró írásai okozták, és ha rám bízzák a szerkesztést, Faulknert, Caldwellt és Zweig novelláját talán kihagyom. De ez sem biztos. Az viszont igen, hogy ez a gyűjtemény még ma is érdemes a figyelemre. Ha nincs meg otthon, a régi könyvek között, a jobban fölszerelt antikváriumokban talán még kapható.