Hatástalanítás

2013.09.02.
Olvasták: 632

Esti szórakozásom, nem túl gyakran, hogy a televízióban megnézek egy-egy filmet. Ha jónak ígérkezik. Ilyennek tűnt a minap látott Vírus (Outbreak) című, 1995-ben készült amerikai film, amit – egyéb dolgom nem lévén – végignéztem. Nem is annyira a témája, inkább a pazar szereposztás keltette fel érdeklődésemet. Nem valószínű, hogy Dustin Hoffmann, Morgan Freeman, Rene Russo, Cuba Gooding Jr., Kevin Spacey, valamint Donald Sutherland más filmben is szerepeltek volna együtt. A katasztrófafilm tartalma röviden (annak, aki nem látta volna):

Sam Daniels ezredes (Dustin Hoffman) a hatvanas évek közepén Zaire egyik falujában egy halálos vírust tanulmányoz. Az ismeretlen és minden korábbinál veszélyesebb vírus kiírtja szinte az egész falu lakosságát, s félő, hogy tovább terjedve eljuthat az Egyesült Államokba is. Ennek elkerülése érdekében az amerikai hadsereg porig bombázza a falut, elpusztítva annak teljes lakosságát, azt remélve, hogy ezzel útját állják a halálos vírus terjedésének.

Igen ám, csakhogy a vírus mindezek ellenére húsz évvel később felüti fejét egy kaliforniai kisvárosban és ismét áldozatokat követel. A vírusgazda majmot Afrikából csempészik az Egyesült Államokba, ahol a csempész felelőtlensége folytán elszabadul és megfertőzi a kaliforniai Cedar Creek lakosságát. Szörnyű kínok közt sorra halnak az emberek, s olybá tűnik, hogy a pusztító kórokozónak nincs ellenszere. Négy ember, Sam Daniels ezredes, elvált felesége (Rene Russo) és két munkatársuk, Schuler és Salt őrnagyok (Cuba Gooding Jr., Kevin Spacey) éjt nappá téve igyekszik megtalálni a vírusgazda majmot, hogy annak véréből előállíthassák a védelmet nyújtó szérumot. Billy Ford tábornok (Morgan Freeman) azonban hevesen ellenzi minden ilyen irányú kísérletüket. Nem sejtik, hogy Ford tábornok is parancsot teljesít, s hogy az ellenszer már régóta a hadsereg birtokában van, amit a főgonosz McClintock tábornok (Donald Sutherland) mindenáron el akar titkolni. Még attól sem riad vissza, hogy félrevezetve az elnököt ugyanahhoz a módszerhez folyamodjék, amit Zaireben is alkalmaztak. Azaz, hogy a kisvárost is porrá bombázzák, elsősorba a titok megőrzése érdekében. A jók természetesen mindent elkövetnek ennek megakadályozására. Mondanom sem kell, hogy sikerrel járnak. A hollywoodi recept így írja elő.

Nem részletezem tovább.

A rendező, Wolfgang Petersen, valóban olyan filmet alkotott, amelyben megtalálhatók a katasztrófafilmek elemei. Mindent megtett azért, hogy emelje a nézők adrenalinszintjét (s persze a film bevételeit is). Profizmusa kétségbevonhatatlan. Feléledő szerelem, kegyetlen harc az idővel és a gonosszal, helikopteres hajsza a megszokott autós üldözés helyett. Minden, ami fokozhatja a néző érdeklődését, izgalmát.

Sajnos a végkifejlet is a hollywoodi receptet követi. Happy end.

Csakhogy éppen ez a happy end hatástalanítja az egész filmet. Ugyanis, ha gonosz McClintock tábornok véghez viszi akaratát és lebombázza a képzeletbeli kisvárost, kiírtja annak minden lakosát, akkor a brutális befejezés ugyancsak elgondolkodtatná a néző.

Valóban megtörténhet ilyen? Létezik, hogy a valóságban is ilyen sötét erők machinálják az életünket?

Miért ne?

Hiszen a Sátánt sokkal nehezebb legyőzni az életben, mint az ilyen filmekben, ahol minden giccsesen jóra fordul.

Bányai Tamás

2017-ben bekövetkezett haláláig az Irodalmi Élet oszlopos szerzője volt. Társhonlapunk, a Regénytár közösségi díjat nevezett el róla.

Ne hagyja ki ezt sem: