Hogyan győzzük meg embertársainkat?

2013.06.26.
Olvasták: 688

Már az ógörög bölcsek is tudták, hogy gyakorlatilag lehetetlen felnőtt embert meggyőzni olyasmiről, amivel alapból nem ért egyet. Olyan ez, mint amikor a vizet próbálja meg valaki összenyomni: hiába erőlködik, és hiába vet be ultraerős préseket, a vége mindig az lesz, hogy a folyadék valahol kispriccel. A meggyőzés lehetetlenségének legfőbb bizonyítéka a politikában keresednő: a Neandervölgytől napjainkig még egyszer sem fordult elő, hogy valaki megváltoztatta volna a véleményét, pusztán azért, mert hallott egy dörgedelmes szpícset. Ebből következik, hogy ami az egyik embernek örömteljes igazság, az a másiknak ocsmány hazugság.

Talán azt hihetnénk, hogy a pénz ilyen esetben mindig megfelelő katalizátor, mert ha egy velünk ellentétes eszme anyagi lecsapódásaként fizetés-emelésben vagy egyéb jövedelem-kiegészítésben részesülünk, hajlandók vagyunk felülvizsgálni addigi nézéspontunkat, és kimondani: tévedtünk. A valóság ezzel szemben az, hogy a lefizetettek szó nélkül elteszik a pénzt, majd ugyanott folytatják, ahol abbahagyták. Az természetesen előfordulhat, hogy valakit akkora összeggel vágnak kupán, hogy azt még az Isten is megsokallja. Az illető ilyenkor látszatra hajlandónak mutatkozik arra, hogy az addigiakkal ellentétes filozófiai álláspontra helyezkedjen, ám ez csak optikai csalódás. Megvenni sosem a szabadon kószáló, önfejűségükről híres alakokat szokták, hanem azokat, akik már eleve abba az eszmerendszerbe tartoznak, ahová szeretnék őket beágyazni. A megvételük csupán megerősíti azt, hogy továbbra is abban a csapatban fogja rúgni a labdát, ahol eddig.

Akkor hát hogyan győzzük meg embertársainkat, ha sem a józan, logikus érvekkel, sem a kerek pénzösszegekkel nem érhetünk célt? Aki arra gondol, az erőszak, ezen belül pedig a verés nagyon hatékony lehet, nagyobbat téved, mint Lord Kelvin, amikor azt mondta: a levegőnél nehezebb tárgyak nem repülhetnek. A verés, a kínzás és a fenyegetőzés látszatra ugyan eredményes lehet, de csak azért, mert embertársaink ilyenkor be vannak tojva, és készséggel azt vallják, amit tőlünk hallani szeretnénk. Mihelyst megszűnik fölöttük a hatalmunk, úgy ellenünk fordulnak, mint a pinty, ami még nem lenne baj, de kamatostól adják vissza mindazt, amit kaptak.

A meggyőzés egyedüli és ideális módja a félrevezetés. Ügyesen, rafináltan olyan útra kell terelni embertársainkat, amely a nekünk tetsző irányába viszi őket. Ehhez számtalan eszköz létezik, de a leghatékonyabbak a tévéműsorok, mert ezekről a meggyőzendő személy azt hiszi, szabad akaratából figyeli őket, nem pedig valakinek a manipulációs céljait követve. Minél gazdagabb a műsorkínálat, annál jobban elrejttető benne a valódi szándék, mert hiszen száz csatorna műsorkínálatáról nincs mit megvitatni az ismerőseinkkel. Az csak úgy jön, ahogy egy jó, áztató eső.

A történelemben számos nagy ívű szónok létezett, de ők mindnyájan hallgatóságuk érzelmeit srófolgatták. Az utolsó, aki a szavaival valóban meg tudta győzni az embereket, Krisztus volt. Az ő hangjától a kételkedők és a hitetlenkedők nemcsak meglátták az egyetlen, kétségbevonhatatlan igazságot, hanem ennek az igazságnak az őszinte hívei lettek.  Vajon hányan térnének ma meg egy modern kor igényeihez igazított hegyi beszédtől?

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: