Majoros Sándor
Pintér Béla vitathatatlanul az egyik legsokoldalúbb színházas egyéniségünk. A nevével stemplizett vonulat ma már jól felismerhető stílusjegyekkel büszkélkedő hagyomány, miáltal a darabjait kedvelő színházlátogatók pontosan tudják, mire számíthatnak, ha egy új Pintér-darab tűnik fel a láthatáron. Az egyik védjegye például a helyzetkomikumra épülő, helyenként kissé talán túlságosan is nyers szituációs humor, amely egyfajta verbális Ikaroszként addig szárnyal, amíg le nem bucskázik valamilyen emocionális szakadékba, és át nem alakul tragédiával meghintett tömény szomorúsággá. A Pintér-produkciókban a zene és az ének kihagyhatatlan elemek, és a darabok végén nem ritkák a moralizáló, didaktikus összegzések, ám ezek csak sznob körökben emlegethető tényezők, főként akkor, ha az ember a kifinomult ízlésével akar hivalkodni.
A Pintér-drámák népszerűségének talán az a titka, hogy a mélyükön, a dramaturgia és a szcenikai megoldások csonthéjas burka alatt egy közönséges bulvárhír lappang. A 42. hét című előadás sem rúgja fel ezt a szabályt, mert azt, amit a promóciós anyagokban olvashatunk róla, akár egy nagypéldányszámú, ordibáló szalagcímekkel teleaggatott színes újságban is viszontláthatnánk. A darab beszélő címe a fogantatástól a születésig számított negyvenkét hétre utal, de jelen esetben nem egy majdan megszületendő gyermekről van szó, hanem dr. Virágvári Imola (Csákányi Eszter) szülész-nőgyógyász szomorúhistóriájáról. A doktornő nagy tudású, tapasztalt szakember. Megérzésből is száz százalékos biztonsággal diagnosztizál, de ami a szakmájában megy neki, az legjobb indulattal is csak vánszorog a magánéletében. Karcsi, a férje, (Pintér Béla) történelem szakos tanár, azon belül pedig menthetetlen lúzer. Lányuk, a 17 éves Enikő (Roszik Hella) éppen gótikus korszakát éli, ami önmagában még nem volta olyan nagy tragédia, ha nem jönne össze egy nálánál évtizedekkel öregebb biztonsági őrrel (Szakonyi Györk). Mindez együtt már jócskán tűrhetetlen és elviselhetetlen családi konstellációt teremt, amibe a szangvinikus Karcsi annak rendje- módja szerint bele is pusztul.
A gyász mindent átdefiniál: Enikő felhagy a gótikus öltözködési stílussal és visszaáll a vallásos áhítattal beburkolt rózsaszínre, Imola doktornő életében pedig bekövetkezik a nagy fordulat: az egyik páciensének bátyja, a Boci művésznevű színész-rendező (Thuróczi Balázs) kiveti rá a hálóját, amitől a doktornő felelőtlen csitrivé változik. Röviden ennyi a darab felvezetése, ami eztán jön, az elsőre jónak tűnő, de hosszabb távon egytől egyig rossz döntések egymásba fűződő láncolata. A végkifejlet nem lehet kétséges, csak azt kell megtippelnünk, mivel lep meg bennünket az a bizonyos 42-ik hét: születéssel, vagy egy újabb halállal.
A mindvégig feszült, helyenként az abszurditás eszköztárával harsányan kacagtató, de a végére egyértelműen nyomasztóvá váló darab remek lehetőséget kínál a társulatnak. A sok átlagon felüli teljesítmény közül egyértelműen kimagaslik Csákányi Eszter alakítása, akinek mintha jutalomjátéka lenne ez az előadás. Thuróczy Szabolcsról már ezt megelőzően is tudtuk, hogy hatalmas tehetség, de most az egész társulat felzárkózott hozzá. Valóságos nyelvi légtornászmutatvány például Friedenthal Zoltán és Enyedi Éva aránytalanná torzított palóc beszéde, és Stefanovics Angélát is dicsérni kell a megesett lányból édesanyává változó karakter interpretálásáért.
Pintér Bélának ebben a szereposztásban kevés kibontakozási lehetőség jutott, de ezt talán nem is bánja, ha elolvassa a darabjáról írt kritikákat, amelyek egyöntetűen azt bizonygatják: a 42. hét színpadra állításával úgymond, kijött neki a lépés. Ebből a drámából kimaradt az utóbbi Pintér-produkciókat átható extremitás, ami már-már olyan volt, mint a Beatles záró korszakának stúdiótrükkökkel teleaggatott zenéje. Ez a színdarab egy mindnyájunkhoz, mindnyájunkról szóló sorstragédia, ezért, mint ilyen, bármilyen szakmához, történéshez és ábrándhoz hozzáigazítható. Nagy nyereség a társulatnak Csákányi Eszter megjelenése, ugyanakkor nagy kihívás is a drámaíró-rendező-színész Pintér Bélának. Kíváncsian várjuk a folytatást.
42. hét A PINTÉR BÉLA ÉS TÁRSULATA előadásaÍrta és rendezte: Pintér Béla; Szereplők: Imola – Csákányi Eszter, Boci – Thuróczy Szabolcs, Karcsi – Pintér Béla, Enikő – Roszik Hella, Tamás – Friedenthal Zoltán, Ági – Enyedi Éva, Lola – Stefanovics Angéla, Balázska – Quitt László, Kő László – Szakonyi Györk, Eszti, Noémi – Hajdú Rozália. Értékelés: 5
