F-kúra

2013.04.19.
Olvasták: 782

Végre megjött a tavasz és ez az emberiség jelentős részének azt jelenti, hogy kezdenie kell valamit a télen fölszedett kilókkal. Legtöbbször praktikus okok vezetnek ehhez az elhatározásnak nem is nevezhető gondolathoz, mert az ősszel levetett gúnya egyszerűen csak nem jön ránk, vagy ha mégis, nem kapunk benne levegőt.

Jön tehát a fogyókúra, vagy inkább az ennek nevezett kínlódás. Hál’ istennek, az internet telis-tele van hasznos tanácsokkal, de ezek nagy része laborban kikísérletezett eljárás, aminek semmi köze a valódi élethez. Legtöbbször valamilyen termék is megbújik a háttérben, amit megpróbálnak rásózni a kétségbeesett ügyfelekre. Mások különféle tréningekkel, tudatalattiban vájkáló trükkökkel próbálják elhitetni a kilók rabigája alatt sínylődőkkel, hogy a fogyás is fejben dől el. Bármennyire is különböznek egymástól az egyes metódusok, abban teljesen egyformák, hogy mindegyik olyan, mint valami vallás. Ezekben pedig az a közös, hogy mindegyik agyament hülyeségnek tartja a konkurencia tanításait. Ez a fogyókúrás receptekre is érvényes. Gyanús az erőm, hogy ezen a téren nem is létezik univerzális recept. Ha volna, az negligálná a fizika törvényeit, ám ez legutoljára Jézusnak sikerült, röviddel azelőtt, hogy a gecsemáni kertben lekapcsolták.

A fogyásra mint megváltásra – vagy mint vallásra – tekintők ezt a legritkább esetben sem hajlandók elfogadni, és abban a biztos tudatban nassolnak, hogy csak idő kérdése, mikor lelik meg a habitusukhoz leginkább passzoló fogyókúrás módszert.

Mint mindenkinek, nekem is vannak személyes tapasztalataim ezen a téren. Nem szépítgetem a dolgot: csupa kudarcról van szó, mert bár igaz, hogy alig mozgok többet egy bágyadt teknősbékánál, egy dekagramm leadásáért is heroikus küzdelmet kell folytatnom. Régebben, amikor még a sporttal is próbálkoztam, én voltam az egyetlen a világtörténelemben, aki egy óra ugrabugrálás után úgy jött le a pályáról, hogy közben gyarapodott egy kicsit testsúlyban.

Mindennek ellenére, egy régebbi, viszonylag sikeres lefogyás tapasztalatait egybegyűjtve, nekem is van egy biztos módszerem: nekem az hozta meg a sikert, hogy nem tartottam otthon ennivalót. De ez is erősen relatív, mert mi az, hogy ennivaló? Ha az ember igazán éhes, bámulatos, mi mindent meg tud enni. Csemegének például a mustáros tubus szopogatása is megteszi, amikor pedig már századszor nyitja ki a hűtő ajtaját, és nem talál benne mást csak egy fél étolajat, ebbe is prímán belekortyint. A kamra elfeledett titkos zugaiból is rengeteg minden napvilágra derülhet, így például régi, lejárt szavatosságú száraztészták, megpimpósodott uborkák, gyanús illatú, tán bogarak által illemhelynek használt kristálycukrok. És ez még nem minden, mert amióta létezik internet, mentőövként bármikor rendelhető egy életmentő pizza.

Ez a gondolat adjon erőt és kitartást mindenkinek a tavasz tiszteletére megkezdett fogyókúrájához. Ha pedig valaki fáradozását ezen a rázós területen minden buktató ellenére siker koronázza, fogadja őszinte irigységemet.

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: