Írósztrájk a láthatáron

2013.01.17.
Olvasták: 787

Az egész magyar társadalmat lázban tartja az a hipotetikus gondolat, hogy esetleg sztrájkba léphetnek a pedagógusok. Az ezzel járó káoszt és fölfordulást a hátam közepére sem kívánom, de mindez semmi lenne ahhoz a biblikus csapáshoz képest, ami akkor törne rá az országra, ha egy szép, verőfényes keddi napon sztrájkba lépnének az íróink.

A magyar nép arra a horrorszerű állapotra riadna föl álmából, hogy az írók, akik mindaddig szorgos pötyögtetéssel veregették bele műveiket a számítógépeikbe, minden átmenet nélkül abbahagynák az írást. Egy vacak, közhelyes mondat nem sok, annyi sem szabadulna ki a cigarettafüsttől és olcsó, kannás bortól savanyú levegőjű műhelyeikből, hogy a normális, hétköznapi élet szürkeségét az írott szó erejével elfeledtesse, vagy habitustól függően a tébolyult őrületig felfokozza.

A magyar nép ettől az új helyzettől tudathasadásos állapotba kerülne. Sokan csak ténferegnének, mint a parasztlengővel kínált bokszoló, mások tömeges öngyilkosságot követnének el, mert rájönnének, hogy az életnek immáron semmi értelme nincsen. A fővárosban leállna a metró, vidéken meg a vonatközlekedés, vagy ahol már megszűnt a vasút, ott az utcai biciklik állnának le, hogy az emberek a kormányra támaszkodva vitathassák meg az új helyzetet.   Apropó, kormány: ez a képződmény a helyén maradna, de csak ideig-óráig. A politikusok hamar rájönnének, hogy írói tevékenység nélkül nincs, akit támogassanak, és ettől rájuk törne a hasmenéses depresszió. Az írósztrájk hírére ugyanekkor olyan spekulációk indulnának el a tőzsdén, hogy be kéne szüntetni a részvétek (sic!) kereskedését. Többen is csődvédelmet kérnének önmaguk ellen, természetesen kulturális alapon, mások gyújtogatni és fosztogatni kezdenének, természetesen ugyanilyen indíttatásból.   Az írósztrájk másnapján már spontán éhséglázadások veszélyeztetnék a közbiztonságot, mert a boltokból semmi perc alatt eltűnne a rövid szavatosságú kultúrtermék. Aki nem spájzolna be magának kortárs magyar regényekből, rövid időn belül bandákba verődve, könyvtárakat fosztogatva tudná csak előteremteni ezt a fajta betevőt, ami ugyebár – és ezt mindenki tudja – nélkülözhetetlen az élethez.

Egy hét sem kéne és az élet minden területén eluralkodna az anarchia. Miközben az önérzetükben megsértett írók az ablakfüggönyeik mögül alig leplezett megelégedettséggel lesnék, hogy körülöttük lángba borul a világ, ENSZ csapatok érkeznének az országba, hogy a békefenntartás szigorával próbálják meg menteni azt, ami irodalmilag még menthető.

De ez nem valami sok lenne, sőt, majdhogynem semmi. A magyar írók már most is ezen munkálkodnak.

Majoros Sándor

Jobb sorsra érdemes írócápa, polihisztor és twist again. A honlap gazdája, működtetője és túlnyomó többségében írója, olvasója. Utóbbi majdnem teljesen.

Ne hagyja ki ezt sem: