Sztálin halála – filmismertető

Ugye, mindenkinek megvan ez a vicc: 1953. március 5., Práter utcai kiskocsma, mélabús, csöndben üldögélő vendégsereggel. Egyszer csak kivágódik az ajtó, beront egy holtsápadt alak. Meghalt Sztálin!, mondja elcsukló hangon. A kocsmában döbbent csönd, még a légyzümmögést is hallani. Ekkor megszólal egy rekedt hang a sarokban: Pincér, pezsgőt! Három év múlva szabadult. Ez a gyilkos […]
Read More →A négyzet

Néhány éve még elképzelhetetlen lett volna az, hogy egy művészfilm telt házat hozzon össze Budapesten, de mostanában mintha fordulna a kocka. Lehet, hogy a vizuális trükkökkel teleaggatott hollywoodi produkciók maguk tehetnek erről – egy idő után nemcsak a szem, az elme is belefárad a túlzott effektezésbe –, mert ma már olyan helyzet is előállhat, hogy […]
Read More →Hyppolit és a hagyma

1931. november 27. nevezetes napja a magyar filmgyártásnak: ekkor mutatták be a Hyppolit a lakájt. Kevés olyan közönségfilmünk akad, amely közel száz év után sem veszít a frissességéből, de ez a film ilyen. Ha listát készítenék minden idők legjobb magyar filmjeiből, biztos az első ötben lenne a helye, de csak azért sem készítek listát, úgyhogy […]
Read More →Élet

Az emberiség legősibb vágya az, hogy földön kívüli életformát találjon. Erről számtalan elképzelés létezik, de csak kevés közöttük a derűlátó. A nagy többség ezt a találkozást fenntartásokkal kezeli, ami – valljuk be – logikus is, mert ha azt vesszük, hogy az idegen fajnak mi mindenen kell keresztülvergődnie azért, hogy a Földre megérkezzen, nem valószínű, hogy csak […]
Read More →A viskó, avagy vendégségben Istennél

Ugye, mindenkinek volt már olyan kívánsága, hogy bárcsak szembejönne vele az utcán az Atyaúristen – és valóban emberszabású lenne, ahogy a Biblia írja –, mert akkor megkérdezne tőle ezt meg azt. A legtöbben talán azt vetnék a szemére, miért ragadta magához azt a rokonát, barátját, ismerősét, aki maga volt a megtestesült jóság, miközben a cégéres […]
Read More →Utazók

A futószalagon gyártott szuperhősös produkciók építkezése olyannyira a tudományos-fantasztikus filmek stílusát idézi, hogy a zsáner elkötelezett rajongói ezzel sok robbantásos blődlivel azonosítják a valaha szebb napokat is megért szájönsz fiksönt. Nem csoda, hogy ez a műfaj a Marvel-képregényekre épülő filmek túlkínálata miatt mostanában sokat veszített a varázsából. De néha azért fölbukkan egy-két olyan nívósabb alkotás, amely […]
Read More →Érkezés

Régen elmúlt már az angolul perfekt beszélő, humanoid űrlények ideje, de hiába tolakodtak a helyükre csápjaikon járkáló óriáspolipok, az észjárásuk, motivációjuk ízig-vérig emberi maradt. Röviden akár ez is lehetne az összegzése a Denis Villenevue rendezésében mostanában elég szép pályát befutó Érkezésnek (Arrival), amely a CGI-vel gyártott sci-fik között olyan hatást kelt, mint az élelmiszeriparban a […]
Read More →Hologramot a királynak

Kötve hiszem, hogy van olyan kiegyensúlyozott, stabil idegállapotú európai ember, aki Szaúd-Arábiába kívánkozik. Nincs ott se sör, se combra tapadó női nadrág, se politikai másféleség, van viszont homok meg teveszar, és vannak futurisztikus városok, amelyek az olajból nőttek ki, és ágaskodnak szinte az égig. Azt pedig már végképp nem tudom elképzelni, hogy ezen az országon bárkinek […]
Read More →A lány és a cápa

Úgy tűnik, cápás filmekből sosem elég. Van már belőlük mutánsos, robotos, levegőben röpködős és még ki tudja, miféle, de mindig jön valaki egy még tutibb ötlettel. Szinte látom magam előtt, ahogy a mostanában mozikban pergetett A zátony című cápafilm rendezője, Jaume Collet-Serra, hóna alatt Anthony Jaswinski forgatókönyvével bekopog Lynn Harris producerhez, és órákon át győzködi, […]
Read More →Az ígéret földje

A menekülés és az emigráció olyanok, mint az egypetéjű ikrek. Menekülni a halálos veszély elől, emigrálni a nyomor elől szoktak. A motiváció tehát mindkét esetben nagyon hasonlatos, mint ahogy az is, hogy sem a menekülés, sem az emigráció sikerességére nem létezik garancia. Mind a kettő magában hordozza a kudarcot, de mert a sok küszködés után […]
Read More →