Cetli a poros kirakatban

Mondjuk már ősz van, mert hirtelen – váratlan beszökött ez az évszak – amúgy költőileg, adysan. Ezen sokan megrökönyödtek, mint ahogy azon is, hogy elkezdődött az iskolában a tanítás. Mi már ilyen kéztárogatós, meglepődős nemzet vagyunk, bele kell nyugodni, sőt büszkén együtt kell élni a tudattal, más út nincs. Azért még vállunk felett hátra nézve […]
Read More →Pali bácsi meg a térkő

Zöldhajnalban vagy esetleg később gyalogolni szoktam. Ez néha sétának tűnik, de azt pörgős szoknyában és kopogós cipellőben szokták fiatal vonalkód típusú leánygyermekek művelni, a belvárosban. Nem terepszínű pufidzsekiben és agyonstrapált futócipőben kint a határban, mellékutcákon kijutva, mint én. Nem futok. Elvből. Meg mert utálok. Így szépen nyugodtan slattyogva beszédbe lehet elegyedni olyanokkal, akik szintén úton […]
Read More →Gondolatok, amúgy tavaszilag

Csak és kizárólag évszaki tűnődés, bár anno volt egy olyan össznépi sorozat, hogy „Három tavasz ünnepe”, de erre már csak az élemedett korosztályok emlékeznek, esetleg történelemkönyvekben lehet megnézni, hogy akkor mi is volt. Ebből már csak egy maradt meg – forradalmi –, de már ezen is túl vagyunk. Ez idő tájt riporterek próbáltak gyanútlan járókelőket […]
Read More →Tiarát kérek karácsonyra!

Legyen az bármi is. Persze alapból sejtem, hogy mi, ha meg véletlenül nem tudnám, azért van az értelmező szótár, meg guglizni is lehet ebből az ügyből kifolyólag. Szóval a tiara – röviden, velősen – csúcsos fejdísz. Úgyhogy nem kell. Ez se. Tudom, a hiba mélyen bennem van, mert minek válogatok itt szent karácsony közeledtén? Most […]
Read More →Hétvégi ház fíling

Azért hétvégi ház, és nem nyaraló, mert ha ez utóbbit olvassuk, akkor rögtön megjelenik szemünk előtt egy tengerparti, de minimum közvetlenül a Balaton partján terpeszkedő luxusépület képe, formára nyírt bokrokkal, a pázsiton egy-két szobor, este diszkréten megvilágított szökőkút. Bent hipermodern svéd bútorzat, vagy sötétre pácolt koloniál, ólomkristály csillárral a plafonon és poharakkal a bárszekrényben. Evidens, […]
Read More →Tárgyatlanítás

Írhattam volna cím gyanánt azt is, hogy „Selejtezés”, de ez a két fogalom nem fedi teljesen egymást. A selejtezés elhatározási és időszaki kérdés. Régen persze ez is könnyebb volt. Évente négyszer – évszakonként – nagytakarítás, és akkor a limlomok eltávolítása a házból. Ennyi. Illetve azért ennél bonyolultabb vagy egyszerűbb, ez nézőpont és háztartás kérdése volt, […]
Read More →Szeptemberi örökké

Balázs bácsi sietve igyekezett a kocsma felé. Nyár vége volt, már érződött egy kicsit a hűvös. Néhány nap, és kezdődik az iskola. De nem itt – nézett kicsit elkomorodva a régen bezárt és üresen düledező épületre. Nincs késő, de már azért csak lesznek az ivóban, gondolta a régen templomszolgaként és harangozóként tüsténkedő öreg, aki mindig […]
Read More →A falu és a színházjegyek

A városlakók azt hiszik, hogy egy zsákfaluban soha nem történik semmi érdekes, mert mi is történhetne? Akik így gondolják, akkorát tévednek, mint a tabajdi fűszeres, aki fogadni mert volna nagy tétben felesége hűségére, de egyszer korábban ment haza, mint ahogy évtizedek alatt szokása volt. Na, akkor döbbent rá, hogy senki se tévedhetetlen. – A városban […]
Read More →Egy különleges meghívó

Meghívót kaptam, olyan igazi, felbélyegzett borítékba helyezettet, szépen kézzel címzettet. A feladó neve alatt pici piros tojás kézzel festve. Még a sokat tapasztalt postás is – kicsit már belefáradva a rengeteg számla meg hivatalos levél kihordásába – megcsodálta. Egy kis faluban kiállítás nyílik, állandó kiállítás a faluház egyik szobácskájában. A falu is kicsi – s […]
Read More →Hogyan lehet gyorsan?

Biztos már a régi görögök is – ha nem, hivatkozási alapnak ők a legjobbak – töprengtek rajt, hogyan is lehetne valamit minél gyorsabban megcsinálni, elérni. A mai kor embere, aki amúgy is rohanó világban él, és meg akar felelni minden létező és létezhetetlen társadalmi, családi és egyéb elvárásoknak, hogyne lenne fontos ez a dolog. De […]
Read More →