Halmaz- és egyéb állapotok
Az idősebbek talán még emlékeznek azokra a nyugodt, szocialista időkre, amikor a biztonság kéz a[...]
Latest
Cetli a poros kirakatban
Mondjuk már ősz van, mert hirtelen – váratlan beszökött ez az évszak – amúgy költőileg, adysan. Ezen sokan megrökönyödtek, mint ahogy azon is, hogy elkezdődött az iskolában a tanítás. Mi már ilyen kéztárogatós, meglepődős nemzet vagyunk, bele kell nyugodni, sőt büszkén együtt kell élni a tudattal, más út nincs. Azért még vállunk felett hátra nézve […]
Read More →Latest
Pali bácsi meg a térkő
Zöldhajnalban vagy esetleg később gyalogolni szoktam. Ez néha sétának tűnik, de azt pörgős szoknyában és kopogós cipellőben szokták fiatal vonalkód típusú leánygyermekek művelni, a belvárosban. Nem terepszínű pufidzsekiben és agyonstrapált futócipőben kint a határban, mellékutcákon kijutva, mint én. Nem futok. Elvből. Meg mert utálok. Így szépen nyugodtan slattyogva beszédbe lehet elegyedni olyanokkal, akik szintén úton […]
Read More →Latest
Gondolatok, amúgy tavaszilag
Csak és kizárólag évszaki tűnődés, bár anno volt egy olyan össznépi sorozat, hogy „Három tavasz ünnepe”, de erre már csak az élemedett korosztályok emlékeznek, esetleg történelemkönyvekben lehet megnézni, hogy akkor mi is volt. Ebből már csak egy maradt meg – forradalmi –, de már ezen is túl vagyunk. Ez idő tájt riporterek próbáltak gyanútlan járókelőket […]
Read More →Latest
Tiarát kérek karácsonyra!
Legyen az bármi is. Persze alapból sejtem, hogy mi, ha meg véletlenül nem tudnám, azért van az értelmező szótár, meg guglizni is lehet ebből az ügyből kifolyólag. Szóval a tiara – röviden, velősen – csúcsos fejdísz. Úgyhogy nem kell. Ez se. Tudom, a hiba mélyen bennem van, mert minek válogatok itt szent karácsony közeledtén? Most […]
Read More →Latest
Hétvégi ház fíling
Azért hétvégi ház, és nem nyaraló, mert ha ez utóbbit olvassuk, akkor rögtön megjelenik szemünk előtt egy tengerparti, de minimum közvetlenül a Balaton partján terpeszkedő luxusépület képe, formára nyírt bokrokkal, a pázsiton egy-két szobor, este diszkréten megvilágított szökőkút. Bent hipermodern svéd bútorzat, vagy sötétre pácolt koloniál, ólomkristály csillárral a plafonon és poharakkal a bárszekrényben. Evidens, […]
Read More →Latest
Tárgyatlanítás
Írhattam volna cím gyanánt azt is, hogy „Selejtezés”, de ez a két fogalom nem fedi teljesen egymást. A selejtezés elhatározási és időszaki kérdés. Régen persze ez is könnyebb volt. Évente négyszer – évszakonként – nagytakarítás, és akkor a limlomok eltávolítása a házból. Ennyi. Illetve azért ennél bonyolultabb vagy egyszerűbb, ez nézőpont és háztartás kérdése volt, […]
Read More →Latest
Szeptemberi örökké
Balázs bácsi sietve igyekezett a kocsma felé. Nyár vége volt, már érződött egy kicsit a hűvös. Néhány nap, és kezdődik az iskola. De nem itt – nézett kicsit elkomorodva a régen bezárt és üresen düledező épületre. Nincs késő, de már azért csak lesznek az ivóban, gondolta a régen templomszolgaként és harangozóként tüsténkedő öreg, aki mindig […]
Read More →Latest
A falu és a színházjegyek
A városlakók azt hiszik, hogy egy zsákfaluban soha nem történik semmi érdekes, mert mi is történhetne? Akik így gondolják, akkorát tévednek, mint a tabajdi fűszeres, aki fogadni mert volna nagy tétben felesége hűségére, de egyszer korábban ment haza, mint ahogy évtizedek alatt szokása volt. Na, akkor döbbent rá, hogy senki se tévedhetetlen. – A városban […]
Read More →Latest
Egy különleges meghívó
Meghívót kaptam, olyan igazi, felbélyegzett borítékba helyezettet, szépen kézzel címzettet. A feladó neve alatt pici piros tojás kézzel festve. Még a sokat tapasztalt postás is – kicsit már belefáradva a rengeteg számla meg hivatalos levél kihordásába – megcsodálta. Egy kis faluban kiállítás nyílik, állandó kiállítás a faluház egyik szobácskájában. A falu is kicsi – s […]
Read More →Latest
Hogyan lehet gyorsan?
Biztos már a régi görögök is – ha nem, hivatkozási alapnak ők a legjobbak – töprengtek rajt, hogyan is lehetne valamit minél gyorsabban megcsinálni, elérni. A mai kor embere, aki amúgy is rohanó világban él, és meg akar felelni minden létező és létezhetetlen társadalmi, családi és egyéb elvárásoknak, hogyne lenne fontos ez a dolog. De […]
Read More →MOST ÉRKEZETT
Majoros Sándor önéletrajzi ihletésű regénye a villanyszereléssel töltött éveiről. Kizárólag itt, nálunk, az Irodalmi Életben!VAK VÉLETLEN
Himnuszháború – futball Berlinben 2.
Egy futballcsapatnak kell, hogy legyen himnusza. A csapat és a szurkolók együvé tartozását mi fejezh[...]
Mobilszimfónia
Hajszálpontosan negyven évvel ezelőtt, 1973. április 3-án zajlott le az első sikeres mobiltelefon kí[...]
Az álláskereső
Spacsek nagyapáról sok mindent el lehetne mondani, azt, hogy zsémbes, nem tud nyugton maradni, minde[...]
Ultrahangos nyestriasztó
Időtlen idők óta szekál valaki az ultrahangos nyestriasztóval. Minden nap jön tőle egy levél, hogy h[...]
A kánikula valódi okairól
Azt mondják a meteurológusok [sic! – ennek még jelentősége lesz], hogy afrikai légtömegek érkeztek h[...]
Egy különleges meghívó
Meghívót kaptam, olyan igazi, felbélyegzett borítékba helyezettet, szépen kézzel címzettet. A f[...]
Regina néni, a végzet asszonya
A zsákfalu – nevéhez híven – olyan település, ahova egy út vezet befelé, és egy – ugyanaz – kifelé[...]Látogatóink a nagyvilágból
© 2018 Irodalmi Élet. Irodalmi életünk sava, borsa